2010. február 2.-án az utolsó bakonyi szűrszabó is elment közülünk. Zalai Károly bácsi jószándékú értékmentése példát mutathat minden magyar embernek. Ő akkor is varrta a Kossuth címereket a szűrökre, amikor azt a "Párt" sem nézte jó szemmel. Mondta, sokat próbálkozott, hogy valaki tovább vigye a bakonyi szűrök készítését. Nem rajta múlott, hogy ma már nincs egy bakonyi szűrszabó sem. Ide jutottunk, mi magyarok. Melyik ősi mesterségünk követi? Milyen valódi értékünket adjuk még oda, a rövidtávú anyagi haszonszerzés oltárán? Károly bácsinak nagy tervei voltak. Lesz, aki majd megvalósítja őket? Vagy tovább süllyedünk a mocsárba? Károly bácsi által készített szűröket itt láthatja, a vele készült beszélgetést pedig itt olvashatja el.

Azt gondoltam eső esik,
De csak a szemem könnyezik
Az én szemem sűrű felhő
Onnan ver engem az eső
Hull elömbe, hull a földre,
Hull a gyászos kötényembe
Árkot mos a két orcámon
Mint a zápor az utcákon.

Kedves Látogató! Ez a honlap nem egy webáruház. A minket elárasztó (munkahelyeinket tönkretevő) idegen termékekkel csak úgy vehetjük fel a versenyt, ha a vásárló közvetlenül a magyar gyártótól, termelőtől vásárolhat. Ezért itt minden terméket, annak készítőjétől vásárolhat meg. Elérhetőségeiket a termékoldalakon, a termékfotók alatti 2. sorban találja meg. Ez az, amivel a multik nem tudnak versenyezni: a közvetlen, emberi kapcsolat.

"Azok a latinok, akik a magyarok törvényes szokásával egyetérteni nem akarnak, ... ahová akarnak menjenek. A pénzt azonban, amit itt szereztek, hagyják itt..." (Szent László törvénye)

Ma a Kárpát-medencében a földeken vagy a gyártósoron dolgozva mi olyan emberekkel versenyzünk, akik Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában egy tál rizsért is hajlandóak napi 14 órát dolgozni, csakhogy legyen esélyük az éhező gyermekeiknek megérni a következő évet! Nem velük van a baj, hanem azzal a gazdag emberrel, aki a terméket átutaztatja a fél világon, azért, hogy nagy nyereségre tegyen szert. Hogy jól keressen ... rajtunk és rajtuk! De baj van a világgal is, hisz olcsóbb a fél világon átutaztatott termék, mint az, amit a szomszéd falu határában termelnek. S, hogy a fenti versenyt ki nyeri meg? Nos az attól függ, hogy Mi mennyit vagyunk még hajlandók engedni a becsületünkből, az életszínvonalunkból, a gyermekeinkkel töltött időnkből. Ha még sokat, akkor kitarthatunk pár évig, ha már semmit, akkor közel a vég. Mert nem azért egyre nagyobb a munkanélküliség, mert már nem lehetne mit termelnünk, hanem azért, mert amit megtermelnénk azt nem tudnánk eladni. Azért nem tudnánk eladni, mert a boltok polcai tele vannak agyontámogatott, szegény emberek kihasználásával termelt, külföldi áruval. Azzal, hogy felállunk, és az asztalra csapva azt mondjuk: „Elég!", kiállunk magunkért, igazunkért, családunkért, nemzetünkért, hazánkért, de kiállunk a világ túlsó végén élő emberekért is! Ha nem mondjuk most, hogy elég, akkor pár év múlva vagy munkanélküliek leszünk, vagy követjük a Föld túlsó oldalán élő embereket és egy tál rizsért is hajlandóak leszünk napi 14 órát dolgozni. A multikat ugyanis nem emberi érzelmek mozgatják, hanem csupán a haszon mértékének növelése.