Nyers Csaba szakács és rézdomborító. Két különböző szakma művelője, ám Csaba még sokoldalúbb ennél. Szívesen foglalkozna fafaragással és egyéb mesterségekkel, ha ideje engedné. Őt kérdezem most pályájáról, pontosabban pályáiról.     

D.B: Mi volt az eredeti szakmád tulajdonképpen?

Ny.Cs: Szerszámkészítő szakközépiskolában végeztem és utána egy évig dolgoztam a szakmában. Többek között gyakorlatban, érettségi után a MOM-ban, a Lánggépgyárban és a Danuviában dolgoztam.

D.B.: Úgy tudom, voltál úszómester, sőt birkózó is.

Ny.Cs: Érettségi idő alatt birkóztam, négy évet versenyeztem és közben az úszómesteri tanfolyamot is elvégeztem. Tehát mint úszómester nem dolgoztam, csak levizsgáztam magánszorgalomból. Elég volt a szakácsállásom...

D.B: Hány évig birkóztál?

Ny.Cs: Négy évet versenyeztem, de hat évig birkóztam a Szakipari Építőkben. Edzőm és lelki nevelő apám Rizmayer Józsi bácsi volt.

D.B.: Kisebb-nagyobb sikereket is elértél, úgy tudom.

Ny.Cs: Huszonnégy érmet gyűjtöttem össze és néhány oklevelet is.

D.B.: Arra, hogy szakács légy mi ösztökélt?

Ny.Cs: Régi hobbym volt a sütés- főzés. Kisgyerek korom óta mindig rajongva néztem Édesanyámat, hogyan főz. Közben próbáltam ellesni a fortélyokat. Érettségi után gondoltam egy merészet, mondom szakmát váltok. És elvégeztem´79- ben a szakácsiskolát.

D.B.: Csaba nem akármilyen szakács. Mi is a pontos meghatározás?

Ny.Cs: Natúrkonyhai szakács vagyok.

D.B.: Mit kell tudni erről a konyháról?

Ny.Cs: A natúrkonyhának a legalapvetőbb ismérve, hogy nem használunk az ipar által finomított termékeket. Ilyen: a fehér liszt, a fehér cukor és a fehér rizs. Helyette frissen őrölt búzát használunk, édesítőszerként barnacukrot, juharszirupot, mézet vagy szőlőcukrot, fehérrizs helyett pedig  barnarizst.

D.B.:  Hol dolgozol most, van e állandó munkahelyed?

Ny.Cs: Jelenleg félállásban dolgozom a Varázsvölgy gyógycentrumban mint vezető szakács. Ez daganatos és rákbeteg emberek részére épült.

D.B.: Hogyan táplálkoznak ezek a betegek?

Ny.Cs: A makrobiotikára, a jógakonyhára, a natúrkonyhára és a Gerson -diétára épül.

D.B.: Csaba mint rézdomborító tarsolyokat, hajkorongokat és veretes öveket is készít. Ez az ötlet honnan jött?

Ny.Cs: Az ötlet 25 éves. Herbst Ottó rézplasztikushoz jártam rajzolni és ott ismertem meg a réz világát. Herbst Ottó iparművész akárcsak másik mesterem Lázár János sajnos már nem él. Merem mondani, hogy én vettem át az ő stafétabotját, a hangtalan lemezdomborítás egyszerű technikáját...

D.B.: Volt-e más, aki ezzel foglalkozott? Bocsánat, hogy közbevágok.

Ny.Cs: Nem volt más. Nem ismerek mást, aki ilyennel foglalkozna.

D.B.: Mára hány tarsolyt tártak fel a régészek és ebből te hányat rekonstruáltál?

Ny.Cs: Régészeink 26 tarsolyt találtak idáig az őshazától a Kárpát-medencéig. A tarsoly nagyon jellegzetes és egyedi viseleti tárgyunk, csak a magyarság viselt ilyet. Én öt tarsolyt mintáztam eddig meg. Ezek a tarsolyok kaphatóak nálam. Tudni kell, hogy amik megvásárolhatóak, már nem kézimunkák, galvanoplasztikával készültek az első darabok nyomán.

D.B.: Az előszobádban egy különleges és egyáltalán nem mindennapi edény látható.

Ny.Cs:  Ez a törteli üst másolata.

D.B.: Mit kell tudni erről, és kinek az ötlete, hogy ez elkészült?

Ny.Cs: Nem az én ötletem volt, hanem Cey Bert Róbert gasztronómus kutatóé, én csak megbízást kaptam, hogy felderítsem, ki és milyen összegben vállalná el ennek az üstnek az elkészítését. Árajánlatokban 120 és 250 000 Ft közötti összegeket kaptam, ami soknak bizonyult, és megbízóm felhagyott a tervvel. Én gondoltam egyet és a saját erőmből elkészíttettem az üstöt. Meglepetésnek szántam azért, hogy működhessen ez az ősi főzőüst. Sajnos nem a meglepetés erejével hatott, inkább sértődöttséget váltott ki.

D.B.: Miből készült a törteli üst?

Ny.Cs: Az Országos Egészségügyi Intézet  (OÉTI) saválló rozsdamentes acél használatát engedélyezte, ezért ebből készítettem el.

D.B.: Mit lehet tudni a törteli üst eredetijéről?

Ny.Cs: 1869-ben tárták fel a Szolnok melletti Törtelen. Negyvenegy kilógramm, vas és bronzötvözet.

D.B.: Ma hol látható?

Ny.Cs: A Nemzeti Múzeumban.

D.B.: A törteli üst 100 literes. Csaba, mint vándorszakács ebben szokott gabonaételeket főzni az ország különböző helyein, ahova meghívják kiállításokra, vásárokra.

Ny.Cs: Ősi magyar gabonaételeket...- helyesbít Csaba.

D.B.: Igen. Ősi magyar gabonaételeket főz: hajdinát, kölest, barnarizst, árpát. Borsikafűvel, lestyánnal és tárkonnyal ízesíti kásaételeit, melyek a mai napig nem kellően ismertek. Igy van?

Ny.Cs: Igen. A gabonák mondája úgy szól, hogy az istenek ajándéka volt a gabonamag, ami egyben az élet csírája is, mert ez a pici mag bármely pillanatban életre tud kelni, ha víz éri. A gabonamag volt az ősember legelső tápláléka és ez lesz szerintem a jövő tápláléka is. Benne megtalálható minden nélkülözhetetlen tápanyag.

D.B.: Ez az üst 1996-ban készült el, több, mint két éve. Az ország több vidékén főztél. Hol is?

Ny.Cs: Hosszú lenne elsorolni. Röviden: Magyar Attiláékkal, az Őskultúra Alapítvánnyal jártuk az országot Őriszentpétertől Tarcalig, jurta- kiállítással egybekötve.

D.B.: Mint szakács külföldön is dolgoztál.

Ny.Cs: Így van: Ausztriában, Tirolban, Elmauban, Wörglben és Reitben dolgoztam.

D.B.: Főleg bioszállodákban. Itt tudtak neked újat mutatni? Milyen tapasztalatokkal tértél haza?

Ny.Cs: Talán furcsán hangzik, de nem tudtam senkitől, se újat tanulni, mert mindenhol egyedüli szakács voltam, magamra utalva.

D.B.: Összesen hány évet dolgoztál külföldön és volt- e honvágyad?

Ny.Cs: Három és fél évet dolgoztam kinn pontosan. Honvágyam mindig már az első héten jelentkezett. Szerencsére félévente haza tudtam jönni, mert akkor voltak kinn a holt szezonok.

D.B.: A Huszka- könyv ennek a külföldi útnak az eredménye. Huszka József: A magyar turáni ornamentika története c. könyvről beszélünk, melynek kiadása több millió forintba került. Ezt mind te szponzoráltad, mert támogatókra nem számíthattál. Beszélj erről egy kicsit.

Ny.Cs: Huszonöt évvel ezelőtt szerencsére meg tudtam venni ennek a csodálatos mintakincs - gyűjteménynek az eredetijét és elhatároztam, hogyha lesz annyi pénzem, nyomdába teszem. Ehhez vendégmunkáskodásom segített hozzá. Hazai fizetésből nem jöhetett volna létre, hogy a magyar múlt e csodálatos formavilága ne vesszen el, és mindenki számára hozzáférhető legyen. Végleg hazatérve hamar nyomdába adtam és azóta többször is megjelent a reprint kiadása.

D.B.: Itthon vállalkozásba kezdtél és négy éve több tucat termék forgalmazója vagy. Mik is ezek a termékek?

Ny.Cs: Amikor hazajöttem nem találtam munkát. A szállodákban nem volt igény natúrkonyhai szakácsra. Vállalkozásba kezdtem. Van egy találmányom, amit Ausztriában kísérleteztem ki, de itthon valósítottam meg: gabonából készítek a hagyományos parasztkolbászhoz hasonló ízesítésű kolbászt. Ez búzából, tönkölybúzából, rozsból, árpából készíthető el. Paprikás, foghagymás, őrölt köménymagos.

D.B.: Más találmányaidról is hallottam, például a térgyelő székről.

Ny.Cs: Térgyelő és gerinckímélő székkel is próbálkoztam, igen, de ez nem az én találmányom. Külföldön lettem rá figyelmes és itthon elkezdtem a gyártását.

D.B.: Mi lett a sorsa ennek a gerinckímélőnek?

Ny.Cs: A sorsa szomorú, átadtam a gyártását másnak, mert a piaci viszonyok megváltoztak és ilyenkor váltani kell. Nem volt rá nagy érdeklődés, pedig fontos lenne a használata, mert az ülésnél és állásnál gerincünk terhelődik, ez a testtartás javítására szolgál. Az ülést lábtámasszal egészíti ki, így a gerinc nem terhelődik olyan mértékben. Persze mindenek előtt a helyes egyenes tartást kellene szem előtt tartanunk.

D.B.: A rovásírásos kártyanaptár és képeslap szintén a te terméked 1991 óta.

Ny.Cs: Igen. Minden évben újra kinyomatatom a saját pénzemen, megőrizve hagyományainkat, mert a legfontosabb egy nép életében az írása és a nyelvezete. Népünk rovásírása többezer éves. Én a Magyar Adorján- féle ABC- t népszerűsítem.

D.B.: A hátoldalon a hónapok nevei rendhagyó (vagy inkább ellenkezően: autentikus) módon vannak feltüntetve. Melyek ezek a hónapok?

Ny.Cs: Őseink olyan nevekkel látták el a hónapokat, melyek természetazonosak. A január a fergeteg hava, február a jégbontó hava, március a kikeleté...stb.

D.B.: Milyen más termékeid vannak még?

Ny.Cs: Nagyon sok minden van, de egy néhányat megemlítenék akkor: vannak a nyakdíszek, kulcstartók, ruhadíszek, fülbevalók és gombok. A kulcstartókban történelmünk olyan szép emlékeit igyekeztem megörökíteni, amelyekre mindig büszkék lehetünk. Ilyenek: a bezdédi, a kiskunfélegyházi, a galgóci és a rakamazi tarsolyok.

Az első, amit megörökített Csaba, a rakamazi turulmadár volt, melynek szimbolikáját el is mondta:

Ny.Cs: Őseink ábrázolásmódja jelképszerű volt. Minden jelkép egy üzenet. Üzenet a múltból a jövőnek. A rakamazi turulmadár a szájában viszi a túlvilágról hozott ágat, amely az örök élet körforgását jelképezi, és a fejéből ugyanolyan ág nő ki, mintha azt mondaná: a számmal mondom, a számmal viszem és ez a gondolatommal egyezik.

D.B.: Kutató-alkotómunkád során volt-e olyan élményed, felfedezésed, amit szívesen megosztanál velünk?

Ny.Cs: Büszke vagyok arra, hogy a baziriki kurganokból előkerült hun- magyar mintakincseket dolgoztam fel, és ott találtam egy olyan motívum azonosságot, amit mások talán nem is vettek észre. Az említett kurganból előkerült egy griffmadár, melynek testén lévő mintázat egyezik a szegedi öthalmi sírban lévő aranylemez mintázatával. Ez szerintem nem lehet véletlen, még ha hatezer km is a távolság - mondta, majd hozzátette, hogy  az egykori hun főváros Ordosz környékéről van szó.

D.B.: Desztillálókészüléket is láttam a szobádban és mesélted, hogy szerinted a desztilláltvíz feltétlenül szükséges volna fogyasztani. Mért támogatod ennyire a desztillált víz használatát?

Ny.Cs: Miért? Mert nem foglalkoznak a tudósok sem kellőképpen a vízzel. A desztillált víz pedig a legtisztább víz. Az orvosok elvetik. Azt mondják, a desztillált víz méreg. Én egy kicsit megkérdőjelezném ezt, bár szakértő nem vagyok. A nyugati irodalmak támogatják. Nem azt mondom, hogy rendszeresen desztillált vizet kell inni, de igenis kell pl. a böjtnél, mert ez az egyedüli vízforrás, amely fel tudja oldani a szervezetben a salakanyagokat.

D.B.: A telefon állandóan csörög nálad, meg-megszakítva beszélgetésünket is.  Te gyakorlatilag híres ember vagy. Hogyan éled meg ezt a hírességet?

Ny.Cs: Nem tartom magamat híres embernek, csak tényleg elég sok ismerősöm van, akik sokszor hozzám fordulnak.

D.B.: Mik a terveid a jövőre nézve? Van-e olyan találmányod, terved, ami élénken foglalkoztat, és szívesen megvalósítanád?

Ny.Cs: Tervem, gondolatom mindig van. Most, ami előtérbe helyezkedik az, hogy gabonacsírákból szeretnék fagylaltot, csokoládét, nápolyit készíteni, csak ehhez is a gyártó hiányzik.

D.B.: Sok sikert kívánok hozzá, a beszélgetést pedig megköszönöm.  

Ny.Cs: Nagyon szívesen.

Dukay Barbara