Egy elfeledett emlékmű- kilátót kerestünk Óbudán, az Aranyhegyen sétálva. Régi, megsárgult lapokon olvastunk róla.

Az erős, magasra nyúló torony helyett azonban egy elkerített romos épületet találtunk. A Koppány- tornyot Vührl Géza építész építette 1934-ben Atillának, Árpádnak és Koppánynak az emlékére.

Hajdani magassága hozzávetőlegesen 12-13 m, alapja hatszögű, tetejét a turulmadarunk díszítette. Talán e jelképet pusztították el legelőször.

A Turáni Roham c. 1935. lX.30 -án megjelent számában még így írnak a toronyról:

"A vértanú Koppány vezér emlékének hódolunk 1935. augusztus 20-án. A turáni egyistenhívők egész nap több csoportban látogatták meg az aranyhegyi Koppány emlékművet. Néma és magasztos volt az ünnepély. Beszéd nem hangzott, tüntetés nem volt. Mindnyájan csak lelkünkben ünnepeltünk. Ez volt egyedül méltó a hős emlékéhez, aki nem szónokolt, hanem cselekedett, akit orvul gyilkolt meg Wenczellin. A betolakodott! Benne a magyar hit nagy oszlopa, az ősiséghez ragaszkodó magyarság vezére, a törvény követésének bajnoka dőlt ki. Mi, utódok imába fúló csodálattal gondoltunk vissza rá, aki megfordíthatta volna a sors kerekét."

Több mint hatvan éve nem írnak már ilyesmiről a lapok...

Ma ki látogatja meg a Koppány-tornyot, s emlékezik meg nagy vezéreinkről?  Emlékezzünk meg most mi! Arról a toronyról, ami ott áll az enyészetnek kiszolgáltatva. A Turáni Roham beszámol arról is, hogyan került sor öt távolról érkezett nyírfa elültetésére. A cikk írója Dr. Karakán Balázs "A Szent nyírfák elültetéséről a Koppány- toronynál" címmel így írta le a jeles eseményt:

"Egyik régi hívünk - aki az Aranyhegyi Koppány-toronynak állandó és buzgó látogatója (...) régóta kifogásolta, hogy őseink szent fája, a nyírfa nem ékesíti a Koppány- torony környékét. Elhatározta ezért, hogy fáradtságot és költséget nem kímélve Koppány vezér régi szállásáról, Somogy országból hozat nyírfákat, s azt Koppány- toronynál elülteti. A fákat Törökkoppányról szerezte be, miután az ottani nép ajkán élő ősi helyi mondák úgy tudják, hogy ez a föld az, ahol a nagy magyar "lázadó" magyarságáért és ősi hitéért vértanúhalált szenvedett"

1939. Jégbontó hava 25. napján gyönyörű napsütéses időben ment ki a társaság a Koppány- toronyhoz.(...) Amikor a fák elültetése megtörtént, az avatás és a névadás szertartása következett. K. Balázsné Nagyasszony az ősi kumiszt helyettesítő borral megöntözte a fákat:

- Éljetek és növekedjetek az ősi szent hit, a Magyarok Öreg Istenének Dicsőségére és

Koppány vezér örök emlékezetére!"

Az első fa Balázs, a második Botond, a harmadik Lehel, a negyedik Emese, az ötödik a Csaba nevet kapta az avatásnál, majd a török származású Kara Botond szavalata után K. Balázs avató beszédében rámutatott arra, hogy Koppány vezér volt az az első magyar katona államférfiú, aki a magyar nemzeti gondolat apostola és egyúttal vértanúja lett.

"Vértanúja annak a magyar faji gondolatnak, ami minden kimagyarázkodás és félrebeszélő kertelés és minden 'szentistváni gondolat'-ra való hivatkozás ellenére most a XX. sz. közepén, Koppány vezér vértanú halála után 900 évvel, a hivatalos magyar kormány célkitűzése lett! Mert a Magyarország kormányelnöke által kezdeményezett ‘Magyar Élet' mozgalom célkitűzését tekintve ugyanolyan minden nemzetközi felekezetieskedést kizáró fajvédő mozgalom, mint Koppány vezér küzdelme volt. Hiszen jelvénye az ősi szkíta eredetű pogány Csodaszarvas, amelynek emléke Gellért püspök minden üldözése ellenére még mindig él a magyar nép ajkán a regős énekek fennmaradt töredékeiben. Hujj,- hujj,- hajrá!"

A torony még áll, de a nyírfák már nincsenek meg, és már nemigen látogatják; se mint kilátót, se mint emlékhelyet. Feledésbe merült. Építésének hatvanhatodik évében úgy tűnt, Vajk hívei győztek, ám néhány éve terjed a magyar ősvallás és kultúra; Koppány új híveket szerzett, akik felkutatják az emlékhelyeket.

Most, 2008-ban a hetvenedik évét ünnepelhetnénk e romos épületnek. Ha áll még...

Látogassunk el az Aranyhegyre!

2008.október

Dukay Barbara

A mai Koppány-toronyról készült fényképes beszámolót itt nézheti meg.

Kedves Látogatóink! Itt is felhívjuk figyelmüket arra, hogy nem csak épített emlékeink, örökségeink pusztulnak és tűnnek el. Olyan mesterségeink is kivesznek, melyekre joggal lehetnénk büszkék. A Bakonyban például már csak egy idős szűrszabó dolgozik. Utánpótlás hiányában ki tudja meddig készíti azokat a csodálatos, mesélő szűröket, melyeket az internet világában csak itt láthatnak. Az érdeklődés is segítség! Meizner Tibor